Wn/hu/Hajógyárak a pácban
2009. szeptember 7., hétfő
A 2008-ban kirobbant gazdasági világválság
A 2008 októbere óta a gazdasági életre rátelepedő válság megviseli a korábban világelső német hajógyártás még talpon maradt egységeit. A hajógyárak egymás után jelentik be a leépítéseket és ideiglenes leállásokat.
A 2008-2009-es gazdasági világválság egymás után kényszeríti ki a német hajógyárak működésének reformját. A sort 2009 áprilisában Hamburg második számú hajógyára a J. J. Sietas nyitotta meg, amikor bejelentette, hogy megrendelések hiányában dolgozóinak harmadát, mintegy 400 főt elbocsájtja. A Sietast csak egy váratlanul befutó nagy megrendelő mentette meg a teljes leállástól. Nyár közepén a legnagyobb német hajógyár, a szintén hamburgi Blohm + Voss jelezte, hogy megrendelés hiányában valószínűleg le kell állítsa több üzemét is, amely munkások százainak elbocsájtásával járna együtt. A szövetségi kormány a német hajógyártás zászlóshajóját egy hadihajó megrendelésének előrehozásával próbálja meg kihúzni a csapdából.
Most a brémai központú Hegemann-csoport fordult az állami segítségért. A vállalat által üzemeltetett brémai Rolandwerftben, illetve a stralsundi és volgasti hajógyárakban dolgozó 2400 ember munkahelye került veszélybe a pénzügyi krízis miatt. A Hegemann-csoport vezetői azt próbálják kieszközölni, hogy a szövetségi kormány segítsen a pénzügyi válság leküzdésében.
A német hajógyárak a világgazdasági rendszer átstrukturálódásának és a pénzügyi lehetőségek beszűkülésének kettős szorításában vergődnek. Az 1990-es évek kezdete óta a világ hajógyártásának súlypontja egyre inkább a Távol-Keletre tolódott. A kínai és indonéz hajógyárak olcsó munkaerővel dolgozva, nagy tömegben, olcsó, "egy kaptafára" készült hajókkal árasztják el a piacot. A drága németországi hajógyárak az ázsiai konkurenciával csak specializálódással képesek felvenni a versenyt. A jelenlegi válság főként azon hajógyárakat sújtja, amelyek a távol-keleti gyárakkal versenyezve különlegesebb hozzáértést nem kívánó kis és közepes konténerszállítókat, illetve általános célú teherhajókat gyártottak.
A válság másik oka a hajógyártás finanszírozásának különleges mivoltában rejlik. A megrendelőnek rendszerint nem áll rendelkezésére a hajó értéke, ezért a hajó megrendeléséhez bankokhoz fordul segítségért. A bankok által nyújtott hitel sem mindig elegendő a hajó ellenértékének kiegyenlítéséhez, ezért a jármű üzembe állítása után az általa termelt haszonból fizeti ki a hajógyárat. E rendszer most kettősen üt vissza a gyárakra: az elmaradt fuvarok miatt a már leszállított hajók nem termelnek hasznot, a bankok pedig már nem járulnak hozzá újabb kereskedelmi hajók megrendeléséhez. A hajógyárak a finanszírozási rendszer bonyolult mivolta miatt akkor is bajba kerülhetnek, ha még van megrendelésük, hiszen elég csak a finanszírozási rendszer egyik elemének meginognia ahhoz, hogy a konstrukció egésze összeomoljon.
A specializálódás jelentette lehetséges kiutat jól illusztrálja a papenburgi Meyer Werft esete: a luxus szállodahajókat és cseppfolyósított földgáz szállítására felkészített tankereket gyártó cég kapacitásai fél évtizedre előre lekötöttek.
Források
[edit | edit source]- Drastischer Stellenabbau bei Hamburger Sietas-Werft (német nyelven). NDR, 2009. április 24.
- Bundesregierung will Krise bei Blohm + Voss mit Marineaufträgen dämpfen (német nyelven). Weser-Kurier, 2009. augusztus 19.
- Werftengruppe ohne Bürgschaft wohl am Ende (német nyelven). Weser-Kurier, 2009. szeptember 6.