Wn/hu/Brüsszeli döntés az EU új vezető tisztségviselőiről

From Wikimedia Incubator
< Wn‎ | hu
Wn > hu > Brüsszeli döntés az EU új vezető tisztségviselőiről

2009. november 20., péntek

Herman Van Rompuy (2008 december

Az Európai Unió állam- és kormányfői tegnap, november 19-én délután megállapodásra jutottak az unió két új csúcsvezetőjének személyéről. Herman Van Rompuy belga miniszterelnököt választották az unió első állandó elnökének, a külügyi főképviselői tisztséget a brit Catherine Ashton tölti majd be.

Az állam- és kormányfők brüsszeli rendkívüli találkozóján hozott döntés meglepetést keltett, hiszen a két csúcsvezető neve kevéssé ismert Európában, még kevésbé a világban.

Az Európai Unió első állandó elnöke, a 62 éves kereszténydemokrata Herman Van Rompuy közgazdász és közel egy éve Belgium miniszterelnöke. Sokak szerint az ő érdeme, hogy stabil helyzetet sikerült teremteni az országban a flamand és a francia ajkú közösség közötti feszültségek idején. A France24 tudósítása szerint „visszafogott, de kemény tárgyalópartner”. Rompuy ezen képességének a Tanács minden bizonnyal jó hasznát veszi majd. „Nem törekedtem e magas rangú tisztség betöltésére. Semmilyen módon nem próbáltam meg befolyásolni a döntést. Ma estétől kezdve azonban meggyőződéssel vállalom a megbíztást."

A unió kül- és biztonságpolitikai főképviselői székében az 53 éves munkáspárti Catherine Ashton ülhet majd, aki eddig Peter Mandelson brit biztost helyettesítette az Európai Bizottságban, de kereskedelmi miniszterként is szolgált korábban Nagy-Britanniában. „Én voltam az első brit nő, aki uniós biztos lett, és most én leszek az első nő ezen a poszton is” – mondta Catherine Ashton, aki közölte, hogy meglepetésként érte a kinevezés.

A két új tisztséget a nemrégiben jóváhagyott Lisszaboni Szerződés hozta létre azzal a céllal, hogy erősödjön az EU világpolitikai jelentősége, valamint egyszerűbbé váljon a döntéshozatal. Az új elnök megbízatása két és fél évre szól. Az új tisztség a soros elnökség intézményét váltja fel, eddig ugyanis az EU elnökségét félévente váltakozva egy-egy tagállam töltötte be.

A december elsején hatályba lépő Lisszaboni Szerződés értelmében a főképviselő egyben az EU legfőbb végrehajtó testületének, az Európai Bizottságnak is (külügyekért felelős) alelnöke lesz. Catherine Ashton jelölését tehát még az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia. A kinevezések december 1-jén válnak hivatalossá, amikor a Lisszaboni Szerződés hatályba lép. Az EU a következő lépésben új Bizottságot jelöl, mely a tervek szerint februárban lép majd hivatalba.

Néhány vélemény[edit | edit source]

José Manuel Barroso elnök a következőképpen gratulált a két politikusnak: „Azt hiszem, a lehető legjobb döntés született az Európai Unió vezető tisztségeinek betöltéséről”.

Bajnai Gordon kormányfő elmondta: "Magyarország számára ez egy előny, hogy egy olyan kollégából lett a Tanács elnöke, akivel mi együtt dolgoztunk az elmúlt időszakban".

Egyes sajtóorgánumok fanyalogva fogadták az egyébként gyors és egyhangú döntést. A Spiegel német hetilap szerint az EU állam- és kormányfői alaptalanul dicsérték magukat „határozatképességük” miatt. „A vezető politikusoknak valójában egyáltalán nincs okuk büszkének lenni, hiszen a kinevezések csak igazolják azokat az előítéleteket, melyek az EU-val szemben amúgy is fennállnak”.

A Spiegelhez hasonlóan többen negatívan értékelték az alacsony ismertségű Van Rompuy és a brit viszonylatban is csak kisebb politikai súllyal bíró Ashton jelölését. A Guardian című lap szerint az Európai Unió újabb lehetőséget halasztott el, hogy kielégítő választ adjon a kissinger-i kérdésre: „Kit hívjak, ha Európával akarok beszélni?”

Herman Van Rompuy egy „régi” tagállam, Catherine Ashton pedig egy klasszikusan euroszkeptikus ország szülötte. Korábban Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter javasolta, hogy a két vezető pozíció közül az egyiket új tagállamból érkező jelöltnek adják. A kelet-európai lobbi azonban nem bizonyult elég erősnek és egységesnek, hiszen egyik posztra sem sikerült kelet-európai politikust megválasztani.

Lásd még[edit | edit source]


Források[edit | edit source]